Csütörtökön délelőtt a korrektúrán dolgozgattam, délután a sziesztát követően átsétáltam a Ponte Siston, majd a Trastevere szűk sikátorain kicsit elbolyongva kibukkantam a S. Maria in Trastevere templomnál. A csodálatos templom még csodálatosabb belső tere, az aranyozott mozaikok lenyűgözőek, közben miserészletek, egyházi énekek játszódtak a hangszórókból. Valóban megnyugvást adó környezet volt, ahogy azt Eszter is mondta, így nem esett nehezemre egy rövid fohászt elmondani a rászorulókért, az üldözöttekért, a kirekesztettekért.
Persze a Trasteveréből kifelé igyekezve itt is megtaláltak a tarháló punkok, ezért nem kellett volna eljöjjek Rómába, a Deák téren is mindig megtalálnak... És a stílus is internacionális, ugyanaz az akaszkodó, pióca fajta...
Csütörtök este elmentem a Cave Canembe pizzázni, ez is a Trastevere egyik kis félreeső zugában van, nem messze a S. Maria templomtól.
Pénteken a Colosseum felé vettem az irányt, először a S. Pietro in Vincoliba mentem, ahol Szent Péter jeruzsálemi és római láncait őrzik. A templom sokkal egyszerűbb, fehér falai miatt tágasabbnak tűnik, viszi az embert a főoltár felé, a láncok megtekintésére, hogy aztán mikor felpillant a láncokról, az oldalkápolnában megpillantja Michelangelo Mózes szobrát, ami szintén egy csoda a maga nemében. Innen a Santa Maria Maggioréba mentem, ami neve ellenére számomra kicsit csalódás volt, persze szép-szép, de tulajdonképpen Magyarországon is van nála szebb templom, nem is egy. Visszaúton a a Piazza Venezia mellett a Basilica di S. Marcoba léptem be, ami velencei közösség részére épített kisebb bazilika, hasonlóan aranyozott mozaikokkal díszítve, mint a S. Maria in Trastevere. Csak mivel kicsit félreeső, ezért kevésbé frekventált, a hangszórókból itt kellemes klasszikus zene szólt, igazán meghitté varázsolta a környezetet.
