Nos szégyenteljes módon több mint egy éve nem írtam, egész pontosan 2010. augusztus 26-a óta, akkor is csak egy Katie Melua szám feltöltésére voltam képes.
A magyarázat azt hiszem eléggé egyértelmű lehet: olyan fantasztikusan éreztem magam a kezdeti Róma-szomorkodás után Bécsben, hogy végül már időm sem jutott írni. Életem legcsodálatosabb négy hónapját töltöttem Bécsben tavaly, és igen, közben jártam Brnóban, Innsbruckban, de belefért egy kis burgenlandi és felső-ausztriai kirándulás is. És a kicsi Jack távozása után szinte hihetetlen, de valóban egy olasz lakótársat kaptam, Giorgiót, aki egy fantasztikus figura volt.
Fantasztikus új barátokat is szereztem, szerelmes is lettem, ami persze megint nem jött össze, de talán nem is volt ez baj. A világ kinyílt előttem, és én igyekszem belépni az ajtaján, Elég sok változást is érzek magamban, néha meglepődöm saját érzéseim, gondolataim felett. Az elmúlt egy évben voltam Berlinben, Odera Frankfurtban, Słubicében, Zielona Górában, Nowogród Bobrzanskiban (igen ezek roppant jelentős települések - az én életemben:). Május elején voltam Bécsben 2,5 napot egy konferencián, de ezt egybekötöttem egy kis Ride Clubos bulival, ahol megint összejöttek a simmeringiek, mert épp itt járt Rui, aki portugál és aki a bulik motorja volt, és akinek a barátnője, a román Ilinca Bécsben tanul, meg itt volt Anja a szlovén lány, de róla kicsit lentebb, és aztán még találkoztam Martaval (Giorgio barátnője lett Simmeringben) és Martinával, azok közül, akiket még ősszel ismertem meg, no és persze Gut, Brazíliából, akiről nem is tudtam, hogy még itt volt Bécsben.
Bécsből egy szerdai nap jöttem haza, majd másnap május 5-én repültem Rómába, ahol két hónapot töltöttem, pontosabban a tengerparti Fregeneben laktam, ahonnan naponta ingáztam Rómába, ez elég rossz volt, sőt naponta jártam a Vatikánba is a kutatásaim miatt, itt is nagyon kedves embereket ismertem meg, akikkel Orvietóba kirándultam. Aztán a nyár el is rohant, pár nap Balaton jutott csak, meg egy nap veszprémi kiruccanás Áronnal, de hivatalosan az is munka miatt volt. És jött Anja Budapestre, aki tavaly Simmeringben a szomszéd lakásban lakott, és a legkedvencebb szlovénom lett. Igaz Pesten csak pár órát aludt nálunk, mert másnap hajnalban indult a gépe - oh szegény - Brazíliába..., de akkor is egy nyári élmény volt, a simmeringi barátok közül ismét valaki akivel összefutottam. Ahonnan azóta haza is jött, és volt a héten Bécsben, de nem sikerült találkoznunk.
Aztán szeptemberben jöttek a lengyelek hozzám Pestre, Sebastian, aki a legeslegjobb barátom volt, Kuba, aki Seba cimborája, és márciusban Odera Frankfurtban haverkodtunk össze, mikor Sebánál voltunk. És persze Karolina, akivel épp ma lesz este egy éve, hogy megismerkedtem, miután Konstanzból átugrott Bécsbe meglátogatni Sebát, és az nekem az utolsó hétvégém volt Bécsben, és Thanksgiving-party volt az amerikaiaknak, de lengyel kajával, na szóval ott jót buliztunk, és még mindig látszik halványan a csuklómon a kis barna folt, amit akkor szereztem, mikor Karolinával részegen elestünk tánc közben... És hát Karolina volt az, aki aztán mindig forszírozta, hogy mikor megyek már Lengyelországba meglátogatni őket. És ugyanez volt most októberben is, amikor ismét kijöttem Bécsbe ösztöndíjjal négy hónapra, és akkor egyszer rákérdezett, hogy Szczeszny születésnapjára nincs-e kedvem felmenni Varsóba, és természetesen volt, és pár napra rá meg is vettem még azon a héten a jegyet, és október végén ezért egyszer csak Varsóban találtam magam. És fantasztikus, mert így már második éve, hogy együtt ünnepelhettem barátaimmal Szczeszny születésnapját, aki amúgy Jakub/James/Kuba, de mivel sok a Kuba, ezért Szczeszny lesz, ami a családjának megkülönböztető neve.
Szóval most megint Bécsből írom ezeket a sorokat, közben sok helyen jártam mint látszik, és még remélem sok helyen is fogok járni. A világ kinyílt és én beléptem rajta. És mivel sok szempontból sajnos határvonalhoz közeledem, ahol majd el kell dönteni, tudom-e otthon, Magyarországon folytatni az életet vagy sem, ez az ajtó kinyílása nagyon fontos lépés volt. Hogy miért kezdtem el írni a blogot újra? Mert itt van ez a döntési helyzet, amiben jó leírni a gondolatokat, és mert tegnap olvastam egy blogot, egy Angliában letelepedett magyar család mindennapjairól, és megint kedvet, ihletet kaptam. És mert könnyebb a barátaimnak így nyomon követni életem folyását.
Most jól észrevehetően összeszedetlen voltam, hisz rengeteg minden történt velem az elmúlt évben, és nyilván időről-időre vissza fogok utalni, és új részletek fognak kiderülni, hogyan érkeztem el a mai napig. Kezdésnek bemásolok két rövid leírást, amit Varsóba menet, illetve Varsóból jövet (hosszú a 8 órás út) írtam, érzésekről, gondolatokról, álmokról. Már azokból is sok minden kiderül arról, mi minden esett meg az elmúlt egy évben.
Üdv a világomban!
