A Schmitt Pál körül kialakuló botrányban szinte az egész ország előtt egyértelmű, hogy kinek kell lemondania. Ehhez képest ma Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora azonnali hatállyal bejelentette lemondását az irányába és személyén keresztül az intézmény irányába megnyilvánuló bizalomvesztés miatt. Nem neki kellett volna... De megtette, mert most ez tűnt helyénvalónak. Egy úriember, egy tiszta gondolkodású, felelős vezető. Talán egyszer majd az országnak is lesz ilyen vezetője, s talán lemondását a politikai vezetésben is számosan követni fogják. Bár ez így, főleg április elsején, a gerinctelen országvezetést ismerve, áprilisi tréfának sem túl jó...

Ehhez hozzáadható, hogy a KDNP pedig eljárást indított a párt véleményétől markánsan eltérő, a Schmitt Pál lemondását követő budapesti elnök, Szalma Botond ellen, mely eljárás a pártból való kizárással is végződhet. Szégyen, hogy ma egy embert a véleménye vállalásáért, egy tiszta, értelmes nézőpont képviseletéért kizárnak. Keresztény emberként mondom: a KDNP leadhatná a nevéből minimum a K betűt...

S végül Schmitt ma reggeli sértődött s támadó hangvételű rádióinterjúja: volt vívóként látom, hogy Schmitt régi vívósport-taktikát folytat: az ellenfelek felmérése után az első támadást kivédte, majd egy cselt dobott be, s most teljes támadást folytat. A játszma most egy olyan asszóról szól, ahol a pást egyik végén áll Schmitt Pál, s vele szemben a realitás. Remélem a realitás fog végül győzedelmeskedni, mert ma az elnöki székben nem a csaló, tolvaj Schmitt Pálnak, hanem egy elveiért kiálló, felelős, tisztességes embernek kellene ülni.

Például Tulassay Tivadarnak.