"Mindazonáltal határozottan kijelentvén azt: hogy a jobbágyok ezután való elvonulásának vagy költözésének tilalmáról fentebb megirt és előadott czikkelyt (miután a jobbágyok elvitele és visszatartóztatására nézve eddigelé igen sok és igen nagy alkalmatlanság és csaknem mindennapos veszekedések támadtak) minden helyre és minden az országnak s alája vetett részeinek határain belül bárhol lakó jobbágy és paraszt sorsu emberre egyaránt kell érteni és alkalmazni." (1514. évi XXV. tc.)
Nincs új a nap alatt. A történelem ismétli önmagát. Közhelyek, de tartalmas közhelyek. Aki nem struccpolitikát folytatva, homokba dugott fejjel töltötte el az elmúlt éveket, annak világos lehet, szinte minden téren próbálnak röghöz kötni: az egyetemi hallgatókat évekre itthon tartani törvényekkel, az orvosrezidenseket szerződésekkel megbilincselve az országban tartani, a jövő nyugdíjasait az állami nyugdíjrendszerbe kényszerítve.
Az egyetemi hallgatók röghöz kötéséről októberben jelent meg egy kiváló összeállítás, párhuzamba állítva a középkori-kora újkori jogrendszer jobbágyokra vonatkozó szabályozásaival, csak éppen a jobbágy szót ki lehet cserélni "diplomásra". Ha a 17. században kifizetted a terrágiumot, a földesúri adóhátralékodat szabadon költözhettél - ha kifizeted a képzési költségedet, ha kifizeted a diákhitelt, akkor költözhetsz. Ahogy a földesurat sem érdekelte feltétlenül, hogy a falu határában már nincs szabad parcella, és zsellérré süllyedsz, úgy a jelenkori magyar államot is úgy tűnik hidegen hagyja, hogy nincs a megszerzett tudásodnak, képességednek megfelelő állás, lehetőség. És gúnyos stílusával még arcába is nevet, sőt beleköp az egyetemisták arcába.
Hamarosan itt lesz január 1-je, amikor megláthatjuk, hogy a rezidensek beváltják-e fenyegetésüket. Szlovákiában megtörtént, lett is belőle szükségállapot. A havi 80-90 ezer forintot kapó rezidenseket aligha hatja meg az ösztöndíj-program 100 ezer forintja, amelynek fejében tíz évre röghöz kötnék őket. Hogy milyen pályamodell és perspektíva van így előttük, senki sem árulja el, nem csoda hát, hogy csinos kis bukta lett az ösztöndíjprogramból. A külföldi állások többszörös fizetése, a magas színvonalú munkakörnyezet, a külföldi tartós orvoshiány és az ebből fakadó kereslet, az életszínvonal - nyilván egy röghöz kötő ösztöndíjprogram nem működőképes alternatíva...
A hét egyik kedves híre volt a magánnyugdíjpénztárak - és az abban benne maradt tagok - végső kivéreztetése, az utolsó tartalékok einstandolása. Szép bizonyítéka a 2/3-os többség "felelősségteljes" politikájának. Az országban eluralkodó totális jogbizonytalanság ismeretében persze aligha meglepő, szinte várható volt valami hasonló, kár is lenne a rácsodálkozásért. Persze roppant érthető a kialakult gazdasági helyzetben, ami persze kiváló indok az MNB bekebelezésére, és a 4 milliárd eurós jegybanki tartalékhoz való hozzáférésre.
A jogi, gazdasági és politikai helyzet bizonytalansága egészen megdöbbentő, korábban elképzelhetetlen méreteket öltött. Az már nem kérdés, hogy az emberek évek óta megindultak Hegyeshalom irányába - a kérdés az, van-e erő az országban, a társadalomban, hogy ezt a folyamatot megállítsa? Mert röghöz kötő törvényekkel nem lehet, az csak elvándorlásra buzdítja az embereket... A 16. században ezt a földesurak belátták, és hallgatólagosan fel is oldották a tilalmat. De vajon kései politikai örököseikben lesz-e belátás?
