Reggel beletúrtam a farmerzsebembe, és a papírzsepik között valami megakadt a kezemben. Egy szalvéta volt, Blue Ice Gelato cégfelirattal. A szívem majdnem megszakadt, hirtelen száz kilométereket repültem a Piazza Campo de' Fiorira, éreztem annak a hihetetlen finom barackfagylaltnak az ízét.
Aztán bent a Belvárosban sétálva már a Karl Lueger Platz környékén hirtelen egy szirénázó mentő süvített el, hangja a római mentőké volt, valahol távol a Corso Vittorio Emmanuelén. És most az immént egyetlen halk harangkongás megint átrepített az Alpokon, amikor azokon a gyönyörű római délutánokon, amikor sosem tudtam megállapítani, hogy az a halk egyetlen kongás melyik közeli templomból jöhetett.
