A kedves fogadtatás után az RMA-ban elhelyezkedtem kis lakosztályomban, fürdő, konyha és egy tágad 2 személyes szoba, benne én egyedül. Mikor végre magamhoz tértem, egyértelmű volt merre indulok... A Szt. Péter Bazilikát céloztam meg, el az Angyalvár mellett, végig a gyönyörű Via della Conciliazionén. És ott voltam...szinte hihetetlen volt ott állni, nem győztem betelni vele. Mater Ecclesiae.
A kapuban tarkaruhás svájci gárdisták hessegették el a bámészokat, a sirály békésen nézelődött a szobor tetejéről, amikor a harang elütötte a hetet. Mintha csak tudta volna, hogy annyira vágytam rá, hogy halljam a Szent Péter Bazilika harangjait egyszer az életben legalább egyszer megkondulni. Egy kedves fülöp-szigeteki anya-lánya párossal pedig kölcsönösen lefényképeztük egymást a Bazilika előtt.
Utána céltalanul bolyongtam a környéken, a Via Cola di Rienzón pedig megláttam a leghosszabb női combot eddigi életemben. A lány egy magassarkúval volt nálam magasabb, a combjai viszont valahol a mellkasom magasságában kezdődtek. Ha lett volna merszem, olyan képet kaptok most ide...És persze ehhez miniszoknyát (a legminibb fajtából) hordott...
Szerencsésen megtaláltam egy Spart is, skótosan megvettem a legolcsóbb 1,5 literes ásványvizet (miután botor módon egy utcai árusnál 3,5 euróért vettem egy félliteres őszibarackos Nestea-t...). Aztán hazafelé láttam meg, hogy a Római Magyar Akadémiától 2 percre is van egy Spar...
Így telt el az első este Rómában, hogy aztán elkövetkezzen a mai, első "munkanap", de erről majd holnap írok.
